Nyújtás nélkül izmaink megrövidülnek, rugalmatlanná válnak, így nagyobb a sérülés veszélye. Nem számít milyen típusú mozgásformát választunk a bemelegítés és nyújtás elengedhetetlen része az edzésnek. A nyújtás lehet aktív vagy passzív és azokon belül dinamikus vagy statikus. Az aktív nyújtás fejleszti a hajlékonyságot és erősíti az izmokat. A passzív nyújtás megfelel a lazító nyújtásnak. Olyankor felveszünk egy pozíciót és megtartjuk egy másik testrészünk vagy egy partner, esetleg egy tárgy segítségével. A dinamikus nyújtás amikor a test egy része mozgásban van, fokozatosan növekszik a mozgás sebessége, a nyújtás mértéke, vagy mindkettő egyszerre. A statikus nyújtás pedig nem más, mint egy megtartott pozíció. Ez az, amikor a végsőkig nyújtasz és ott megtartod.
A klasszikus stretching gyakorlatok három részről tevődnek össze, és leginkább statikus nyújtást tartalmaznak. Első a feszítés. Először a nyújtani kívánt izmok, izomcsoportok részére a tartós nyújtás előtt izometriás (ízületi elmozdulás nélküli) feszítést alkalmazunk. Ez alatt az idő alatt a vérkeringés gátlás alá kerül a megfeszült izomzat keménysége miatt. Második a lazítás. Ennek a fázisnak a célja a feszítés állapotának feloldása mozgásos tevékenységgel. Hatását nagymértékben segítheti a gondolati úton is végzett lazítás, tehát mentális tréning. Ezzel együttesen alkalmazva igazán hatásos. Harmadik a nyújtás, az adott izomcsoport statikus nyújtása és a nyújtott helyzet megtartása.
A stretching gyakorlatoknak és nyújtási módszernek is több formája ismert. Ezeket a változatokat attól függően alkalmazzuk, hogy mi az elérendő célunk.
Figyeljünk a légzéstechnikánkra is. A mozdulatok közben hosszan fújjuk ki a levegőt és a megtartott pozícióban is lélegezzünk lassan, természetesen. Ne tartsuk vissza a lélegzetünket.
